A pszichodrámával másfél évtizeddel ezelőtt találkoztam először, pszichológus diplomám megszerzésével csaknem egyidejűleg. Ekkor kezdtem el önismereti csoportba járni fantasztikus kiképzőkhöz, akiknek hálával tartozom ezért az élményért, amely gyökeresen megváltoztatta az életemet. A csoportban számomra fontos kapcsolatokat sikerült mélyítenem, tisztáznom szeretteimmel; megtanultam szeretni és elfogadni saját magam úgy, ahogyan vagyok. Itt kaptam bátorságot ahhoz, hogy sok ember előtt is meg merjek nyílni, az érzéseimet világosan meg tudjam fogalmazni; nőiségem megéléseben, elfogadásában is fontos segítség volt. Előadóművészként a színpadon átélt szorongások oldására, csökkentésére is segítségül hívtam a módszert. Segített értékítélet-mentesen látni és elfogadni embertársaimat. Egy súlyos betegség feldolgozásakor is erőt merítettem a drámából, hiszen a csoportnak fantasztikus megtartó ereje van. Ekkor vált világossá számomra, hogy ez az a módszer, amivel majd a későbbiekben dolgozni szeretnék. Kreativitása, spontaneitása, játékossága lenyűgözött. A verbalitáson túlmutatva a cselekvés segítségével olyan csatornákat nyit meg, amelyek egy klasszikus terápián sokkal lassabban, nehezebben érhetőek el. A pszichodráma asszisztens, majd vezető képző csoportba kerülve hajtott a kíváncsiság, hogy minél részletesebben, mélyebben megismerhessem a módszert, hogy aztán majd sokak segítségére legyek.